A magyar választási rendszerben az egyéni választókerületekben csak az szerez parlamenti mandátumot, akire a legtöbb voks érkezett. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mennyit is ér a szavazat, ha nem arra a jelöltre adtuk le, aki győztesen került ki a versenyből. Azért, hogy a többi jelöltre leadott szavazatok ne vesszenek el és a választói akarat jobban leképeződjön, töredékszavazatokat építettek be a rendszerbe. Amennyiben egy párt eléri a bejutási küszöböt, az egyéniben vesztes jelöltjükre leadott szavazat kompenzációként hasznosul, viszont a győztest is hozzásegíthetik a nagyobb sikerhez. A következőkben azt mutatjuk meg, hogyan történik mindez.
Szerepük a rendszerben
A választási rendszerek elsődleges célja, hogy a jelöltekre érkezett szavazatokat mandátummá konvertálják. Ez az eljárás országonként különbözik, kialakulásában politikai és történelmi okok is szerepet játszanak. Két fő típusát, a többségi és az arányos választási rendszert – és vannak vegyes rendszerek, amelyek a két alaptípus ötvözetei – különböztetjük meg, de ezeknek számos variációja használatos. Ha választókerületekben egyéni jelöltekre szavazunk, s közülük csak az nyer mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapta, az rendre kétpártrendszert eredményez, mivel a választók az szeretnék, hogy voksuk „hasznos szavazat” legyen – ez a többségi rendszer. Ha országos vagy területi pártlistákra szavazunk, akkor a legtöbb esetben a választási rendszer arányos lesz, mivel a mandátumokat a szavazatarányok függvényében osztják ki. Ez a társadalom szélesebb rétegeinek biztosít képviseletet, és jellemzően sokpártrendszert alakít ki a politikai térben.
Bár a kormányalakítás szempontjából előnyös, ha csak az a jelölt kap mandátumot, aki a legtöbb szavazatot szerezte, a többségi módszer nem mindig képezi le hűen a választói akaratot. Gyakran előfordul, hogy az első és a második jelölt között elhanyagolhatóan kicsi a szavazatkülönbség, és igény mutatkozik arra, hogy az így elveszett szavazatok valamiképpen kompenzálva legyenek. A töredékszavazatok elsősorban ezt a célt szolgálják.
Az arányosság kérdése
Természetesen az aránytalanság több mindenből adódhat és arányos választási rendszerben is előfordulhat. Közrejátszik a körzeti magnitúdó is, azaz, hogy hány mandátumot osztanak ki egy adott választókerületben, valamint hogy mennyi választópolgár jut egy kiosztható mandátumra. A választási rendszerek arányosságát például a Loosemore-Hanby indexszel mérhetjük.
A képlet alapján, amelyben vi a párt szavazataránya, si pedig az ebből keletkezett mandátumok száma) kiszámolhatjuk a leadott szavazatok és a szerzett mandátumok közti abszolút különbséget. A kapott eredményt befolyásolhatja azonban az is, hogy a pártlistás mandátumok milyen módszer alapján lettek kiosztva. A legmagasabb átlag elvén alapuló D’Hondt formula inkább a nagyobb pártoknak kedvez, míg egy másik eljárás, a legnagyobb maradék elve alapján működő Hare kvóta a kisebb pártokat minimális előnyhöz juttatva széttagoltabb pártrendszert eredményez.
Hogyan érvényesül ez nálunk?
Bár a töredékszavazatok alkalmazása tompítja a választási rendszer aránytalanságát, nem tudja ezt egyértelműen kiküszöbölni. A magyar választási rendszer vegyes rendszer, 106 mandátum származik egyéni választókerületekből és további 93 országos pártlistáról.
Töredékszavazatok az egyéni körzetben képződnek, és az országos listához adódnak hozzá. A megnevezés kissé megtévesztő lehet, hiszen ezek a szavazatok ugyanúgy egy egészet érnek, de mivel általuk több szavazat lesz a rendszerben, arányaiban többre van szükség, hogy mandátumot eredményezzen.
A veszteskompenzációs töredékszavazat tehát akkor képződik, ha egy adott párt egyéni képviselőjelöltjére leadott szavazatok nem eredményeztek mandátumot a körzetben. A mandátumhoz jutott képviselőre, valamint a második helyezettre érkezett szavazatmennyiség különbségéből kivonnak egyet, és az eredményt hozzáadják a párt országos listájához, amennyiben az adott párt elérte az 5%-os bejutási küszöböt.
Ebből következik, hogy természetesen független jelöltek esetében nincs lehetőség ilyen jellegű kompenzációra. Előfordulhat így akár az is, hogy aki személyes szimpátia miatt szavaz egy jelöltre az egyéni körzetben és más pártra adja le szavazatát listán, voksa hozzáadódik a nem elsődlegesen preferált párt listájához.
A magyar választási rendszerben a vesztes jelölt kárpótlásán kívül létezik győzteskompenzáció is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kiszámolják, hány szavazatra volt szüksége a győztes jelöltnek, hogy megnyerje a választókerületet, és az ezen felül rá érkező szavazatokat hozzáadják pártja országos listájához. Szükségességét azzal lehet indokolni, hogy máskülönben a töredékszavazatokkal kiegészített országos lista sok mandátumot hozna a vesztesnek, azaz a győztest büntetné. Ez a módszer azonban az egyéni körzetekben sikeres pártok országos szintű, nagyarányú győzelmét eredményezi.
Ezzel kapcsolatban felmerülnek kérdések. A győztesre érkezett szavazatok túlsúlya mellett mennyire képesek érvényesülni a veszteskompenzációs voksok, valamint az egyéni körzetekből érkező töredékszavazat-áradat mennyiben csökkenti az országos lista arányos jellegét. Amennyiben az egyenlő választójogot aszerint definiáljuk, hogy minden szavazatnak ugyanakkora lehetősége van mandátummá konvertálódnia, problémás lehet, hogy egy szavazat így akár két helyen is eredményezhet mandátumot. Bár ezt az értelmezést a parlamentáris rendszer működőképességének elsőbbrendűségére hivatkozva az Alkotmánybíróság elvetette, a bevezetett eljárás továbbra is viták kereszttüzében áll.
Ki jár jól?
Elmondható, hogy ezzel a 2012-ben bevezetett újítása segítségével a kormánypárt az országgyűlési választásokon kétharmados többséghez tud jutni a parlamentben, továbbá egyértelműen jelentősebb előnyt biztosít, mint a külhoni magyarok szavazata. Ezt bizonyítja, hogy 2018-ban a Fidesz 5 mandátumot szerzett ezzel a módszerrel, így nélküle csak 128 parlamenti helyet foglaltak volna el a jelenlegi 133 helyett. Ha viszont kizárólag a kettős állampolgárok szavazatait iktatjuk ki a rendszerből, még nem tapasztalunk változást a végső eredményben.
Meg kell jegyezni azonban, hogy nem létezik mindenki számára ideális a választási rendszer. Van, ahol a kormányozhatóságot, máshol a társadalom véleményének lehető legtökéletesebb reprezentációját helyezik előtérbe. Jellemzően befolyásolja az erőviszonyokat és politikai akaratot közvetítenek vele, hiszen néhány kormány igyekszik olyanra formálni, ami elősegíti győzelmét a következő választásokon.
Kósa Rozália
Kép: Washington Post
