Mi, a blog szerzői, többnyire politológus hallgatóként már rengeteg alkalommal megkaptuk a kérdést a tanulmányainkra vonatkozóan: akkor te politikus leszel? A válasz sokadszorra is ugyanaz. A politikus és a politológus ugyanis két külön szakma, amik között ugyan van kapcsolat, de a tartalom valójában teljesen különbözik. A célunk, hogy tisztázzuk, mi az oka annak, hogy a legtöbb politikus tanácsadókkal veszi körül magát és egy tapasztalt politológus miért nem pályázna a miniszterelnöki székre.

A politika egy ősi hivatás, amelynek érdemi vizsgálatát az ókori görög civilizációban kezdte el az ember. Így alakult ki a politikatudomány, amely, mint mindegyik másik tudománytársa, a legfontosabbnak és a legnagyszerűbbnek tartja magát. Ennek, az olykor tudományos alapokat nélkülöző vitának az eldöntését az olvasóra bízzuk. Helyette inkább bemutatjuk, hogy mivel is foglalkozik a politológus.

Nevéből eredően persze ezt bárki megválaszolhatná, a politikával. Azonban mélyebben vizsgálva a kérdést, megkapjuk a cizelláltabb választ is. Mint egy társadalomtudományi irányzat, a társadalom belső szerkezetével, viszonyrendszerével és összetételével is foglalkozik. Ezen túlmenően vizsgálja a közéletet, az egyén és a közösség kapcsolatát, valamint a különböző ok-okozati összefüggéseket egyes események kapcsán. A politológus tehát az a személy, aki szakértő módon fel tudja mérni ezen történések jelentőségét, hátterét és rendszerezve, elemezve, értelmezve tárja azt a nyilvánosság elé.

A politikai hovatartozás és a politikával való foglalkozás régóta tabu az emberek életében. Országok fogtak fegyvert egymás ellen, családok szakadtak szét, barátságok mentek tönkre a szembenálló felek viszálya nyomán. A politológusnak éppen ezért rendkívül kényesen kell ügyelnie az objektivitás és az elfogulatlanság látszatára. Ezzel elkerülhető az, hogy mind a szakma, mind a nyilvánosság beskatulyázza őt, hiszen egy rosszul elejtett szó, egy félreérthetően megfogalmazott mondat akár megbízások visszamondásával is járhat, arról nem is beszélve, hogy onnantól kezdve könnyen elveszítheti hitelességét, és egyik, vagy másik politikai párttal azonosíthatják, ami egy politológus számára sosem szerencsés, hiszen a szakma egyik legfontosabb szabálya: maradj objektív és független. Ez az alapvető különbség a politikus és a politológus között. Míg az első esetében kifejezetten fontos, hogy a saját nézeteit minél szélesebb körben tudja terjeszteni és meggyőzni másokat a saját igazáról, addig egy politikatudományokat tanult ember célja sokkal inkább az, hogy rávilágítson összefüggésekre, bemutassa intézkedések előnyeit és hátrányait, és közben tájékoztatást nyújtson a tényekről. Mindez nincs semmilyen párt színeinek köntösébe öltöztetve, a politológus nem szavazatokat szerez, ahogy a politikus sem törekszik arra, hogy minden nézőpontot azonos súllyal mutasson be.

Természetesen a politológusok legnagyobb számban a különböző elemző-, és közvéleménykutató-intézeteknél találhatóak meg, de szép számban dolgoznak szakértőként, tanácsadóként a különböző pártok szervezetein belül is. Noha ez egy viszonylag kicsi és kevésbé felkapott szakma, hazánkban így is egy évben közel 70-100 pályakezdő politológus hagyja el az egyetemi padsorokat, akik közül sokakat nem tud alkalmazni a szakma, hiszen nincsen ekkora felvevőpiaca. Az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, hogy a multinacionális cégek is egyre gyakrabban alkalmaznak ilyen végzettséggel embereket, mivel az egyetemen elsajátított szemlélet a versenyszektor különböző ágazataiban is kifejezetten kamatoztatható.

Nem lesz mindenkiből Török Gábor, Böcskei Balázs, vagy éppen Mráz Ágoston, akiket a legtöbbször látunk megszólalni különböző ügyek mentén, akár az újságok hasábjain, akár a tévé képernyőjén szakértőként. Általában a szakmát választó fiatalok céljait meghatározza az, hogy az általuk sokszor látott politológusok milyen szerepeket vesznek fel. Ez ugyanis az egyéni szerepfelfogásból adódóan többféle lehet, erről bővebben ide kattintva olvashat bárki.

Természetesen van azonban olyan, aki a tudományos életet feladva a közhatalom gyakorlása felé fordul, például Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, aki szociológusként végzett, majd politológiát is tanított, előbb tanácsadó, majd politikus lett. Ám sokkal inkább az jellemző, hogy a cél a különböző politikai folyamatok megértése, és megértetése másokkal. Nagy fegyvertény a szakma kezében a nyilvánosság, nem véletlen, hogy a különböző hírcsatornák között lapozgatva szinte minden este egy ismert vagy kevésbé ismert politológus arca és szavai köszönnek vissza. Ennek megvan a hátulütője is, az embert könnyen elragadja a hév, könnyen hozzászokik a médiaszereplésekhez, ahol azonban nincs lehetősége tudományos igényű, részletes, alapos munkát végezni, hiszen a neki jutott adásidőben kell kifejtenie a véleményét adott témákkal kapcsolatban. Így aztán könnyen felületessé, szakmaiatlanná válhat egy-egy megnyilvánulás.  A hazánkban, vagy éppen a világban zajló folyamatokat mindenki megpróbálja a maga módján értelmezni, de egy olyan szakember, aki évekig tanulta, hogyan érdemes bonyolult eseménysorokat az elejétől a végéig elemezni, sokkal szélesebb perspektívából képes bemutatni azokat, ami segítheti a laikusokat is a megértésben.

A mi célunk is ez tehát, a blogon megjelent írások, magyarázatok, elemzések segítségével szeretnénk minél több emberben eloszlatni azt a tévhitet, miszerint a politika a „nagyok játszótere” és hogy nekünk úgysincsen érdemi beleszólásunk. Van beleszólásunk, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk jelenségekkel, és fogalmakkal.

Pintér Patrik