PolAlap - A politikai alapozó

Mi a közös Margaret Thatcherben és Bokros Lajosban?

2020. március 09. - Polalap

Egy olyan világnézet, ami az utóbbi években már a magyar közbeszédben is egyre gyakrabban felüti a fejét, bizonyára sokan hallották már, de csak kevesen tudják pontosan definiálni. Margaret Thatchertől kezdve, Emmanuel Macronon át, Gyurcsány Ferencig mindenki megkapta már ezt a jelzőt. De vajon mindannyian ezen gondolatok mentén alakították politikájukat?

bokrosthatcher.png

Ahhoz, hogy mindezt megértsük, jó néhány évtizedet vissza kell kanyarodnunk. Az 1929-es válság után az addig uralkodó gazdaságpolitika lendülete megtört, és a keynesi reakció erre a háborús, központi gazdaság kiépítése volt, ami nagy népszerűségnek örvendett. Azonban Friedrich von Hayek úgy gondolta, hogy ez méreteiben egy túl nagy államot hozott létre, ami a totális diktatúrákat segítette hatalomhoz. Ő, a saját gondolatai mentén inkább a piacra támaszkodott volna, és az állami befolyás csökkentését tartotta kívánatosnak. Érdemes tudni még, hogy Hayek gazdag, értelmiségi családba született, és saját maga sem hitt a társadalmi igazságosságban. Valószínűleg ezek a gondolatok szerepet játszottak, mikor megalkotta a neoliberalizmus elméletének alapjait. Nevét onnan kapta, hogy valójában a klasszikus liberalizmus alapelveihez nyúl vissza, és a totalitárius államokkal helyezi magát szembe. Hayek úgy érezte, hogy a legtöbb gazdaságpolitika túl szubjektív és mérhetetlen. A saját elképzelései szerint a teljesen szabad piac lenne az ideális megoldás, ahol minden szereplő fogyasztóként lépne elő, és csupán a kereslet és a kínálat számítana.

Az alapgondolat aztán sokáig nem talált követőkre, és egészen az 1973-as olajválságig kellett várni, hogy Hayek munkásságát elismerjék. Ezután azonban olyan követői adódtak, mint Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnök, Ronald Reagan amerikai elnök, vagy éppen Augusto Pinochet chilei elnök. A neoliberalizmus egyes kritikái szerint ez volt a legnagyobb hiba, ami történhetett, hiszen ezek a politikusok aktívan elkezdték ezt az elvet alkalmazni: adócsökkentés a gazdagoknak, a szakszervezetek gyengítése, közszolgáltatások piaci alapúvá tétele. Ezek az intézkedéseik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a gondolkodásmód világszinten ismertté nője ki magát.

Az 1989-90-es rendszerváltások során, az addig a keleti blokkhoz tartozó országok próbálták ellesni a mintát a náluk sokkal fejlettebb nyugati országoktól, amiknek vezérszónokai a neoliberális politikát folytatták. Így történhetett, hogy a vasfüggöny lebontásával nem csak az emberek mozoghattak szabadon, de az ideológiák is. Magyarországon az addig uralkodó gazdaságpolitikát felváltotta valami egészen más: privatizáció, hatalom,- és vagyonátmentés, hitelek, és az addig jólétinek hitt rendszer fenntartása. Itthon az első neoliberálisnak nevezhető intézkedés az 1995-ös, úgynevezett Bokros-csomag volt, ami megszorító intézkedéseket tartalmazott az államcsőd elkerülése érdekében. Ennek népszerűtlensége nyilvánvalóan rányomta a bélyegét a továbbiakban a hasonlóan gondolkodó politikusok jövőbeli tevékenységére, így noha számos intézkedés bőven beleesett a neoliberális halmazba, retorikájukban ezt mégsem nem kívánták felvállalni. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy eddigre már itthon is ismert volt az elmélet kritikája. Úgy tartották, hogy ez egy erőszakos, a társadalom kis rétegének kedvező, de mégis minden, a rendszerváltás során kialkudott elvet és szabályt felrúgó eszme. A politikusok tartottak attól, hogy ha felvállalják ezt a kifejezést, azzal megbélyegzik saját magukat, mint olyan szereplőket, aki a nagyvállalatok, a gazdasági elit és a multinacionális cégek szolgálatába állnak. Annak ellenére, hogy maga az ideológia ennél többről szól, a természetes leegyszerűsítésen nem tudott egyetlen államférfi sem felül emelkedni.

Komoly kérdés, hogy a neoliberalizmus mennyiben liberális. A baloldali nézőpont szerint nem az. Lévén, ez a gondolkodásmód az egyéni érdekekre fekteti a hangsúlyt, és az individuális boldogulást helyezi középpontba. Ezzel egyenes út vezet a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához. Azzal, hogy az állam kivonul a piac életéből, akarva-akaratlanul is a gazdagok, az „elit” játszóterévé teszi azt, nem segítve a szegényeket, az elesetteket abban, hogy ők is kihasználhassák a piacot irányító láthatatlan kéz adta lehetőségeket. Noha a piacliberalizáció megtörténik, mégis a társadalom magára hagyja a kevésbé tehetős fogyasztóit, ami elfogadhatatlan számukra. Ezzel szemben a jobboldali gondolatmenet szerint valójában ennek a doktrínának nem is az a lényege, hogy a szabadságjogok tekintetében liberális legyen az ember, hiszen ez csupán a gazdaságot érinti. Az Egyesült Államokban gyakran halljuk a neokonzervatív szót, ami a 2000-es évek elején valóban kéz a kézben járt az általunk ismertetett elmélettel, mégis mára kicsit elváltak az útjaik. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a neoliberalizmus egy viszonylag radikális, mindent megváltoztatni akaró, a társadalom gyökeréig leásó nézőpont, addig a neokonzervatívok inkább a lassan járj, tovább érsz elvét követve kis lépésekben gondolkodnak.

Pintér Patrik

A bejegyzés trackback címe:

https://polalap.blog.hu/api/trackback/id/tr1415511078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

chrisred 2020.03.15. 11:48:20

A neoliberalizmus abban különbözik a klasszikus liberalizmustól, hogy az állam csak féloldalasan vonul ki a piacról. Ez a a "hasznok privatizálása, és a költségek társadalmasítása”, vagyis, hogy a profitot átengedi a piaci szereplőknek, ugyanakkor a piac természetes evolúciójából származó kockázatot, a túlzott veszteséget magára vállalja, egészen pontosan az adófieztőkre hárítja. Ez egy elitképző/elitkonzerváló mechanizmus, ami miatt a neoliberális gazdasági doktrína jól működik autoriter hatalmi berendezkedés mellett is.

2020.03.15. 11:48:53

A liberalizmus társadalmi, és nem gazdasági eszmerendszer. A neoliberalizmus a gazdasági bal-jobb tengelyen a baloldali. Van összefüggés, hiszen egy gazdaságilag szabad rendszerben az egyéni szabadság is könnyebben érvényesül, persze akadnak ellenpéldák is, de ettől még a kettő teljesen más síkon fut. Ettől függetlenül a baloldali-liberalizmust inkább tartom ellentmondásnak, mint a jobboldali-liberalizmust, bár szerintem előbbit nagyon kevesen vallják, inkább csak szitokszóként terjed a mostani "jobboldali" körökben, akik egyébként semennyire sem jobboldaliak, hanem inkább baloldali-konzervatívok erős populista elhajlással.

2020.03.15. 11:48:58

Az előbb elírtam. Szóval a neoliberalizmus a gazdasági bal-jobb tengelyen a jobboldali.

midnightcoder2 2020.03.15. 11:49:12

Mondjuk a baloldaliság és a liberalizmus eleve kizárják egymást. A másik dolog, hogy a túltolt baloldaliság hosszabb távon garantálja a csõdöt. Más kérdés, hogy az teljes liberalizmus is. A jó megoldás a kettõ között van, az adott állam mindenkori lehetõségeinek a figyelembe vételével.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.03.15. 11:49:31

Hayek nem igazán nevezhető neoliberálisnak, hanem inkább régimódi liberálisnak.
Neoliberalizmusról a 60-as évektől beszélhetünk, amikorra kiderült, hogy a keynesi elvek tartós alkalmazása stagflációhoz vezet.
"adócsökkentés a gazdagoknak"
A neoliberalizmus doktrínája, hogy sokan fizessenek kevés adót és ne kevesen sokat. Az USA-ban ebben az időben a legfelső adókulcsok 80% felettiek voltak. Ennek fényében kell ezt érteni.
A balos kritika marhaság, kár vele foglalkozni. Annak, hogy a neoliberalizmus kiment a divatból a 90-es évek közepére egész más okai vannak:
1. nem politikusbarát. Azzal, hogy az állam egy igen semleges szerepet vállal, nem szolgálja jól a politikai osztály érdekét. És, nem mellesleg, a nagyvállalatokét se, mert sokkal olcsóbb az államapparátus manipulálásával növelni a profitunkat, mint a piaci szolgáltatásaink fejlesztésével.
Illetve az állam hatalmának visszanyesése a korrupciós lehetőségeket is csökkenti.
2. mivel azt hirdeti, hogy az állam ne költsön többet, mint amennyi bevétele van, ezért a nép se szereti, mert nem teszi lehetővé a fenntarthatatlan jóléti programokat. Ez, hosszú távon ugyan a nép érdekét is szolgálja, de rövid távon szívás. Különösen, hogy ha az állam már most is túl van a teljesítőképességén, mert akkor bizony megszorításokat is jelent.
Az a tény, hogy "az egyéni érdekekre fekteti a hangsúlyt, és az individuális boldogulást helyezi középpontba" teszi hitetlenül liberálissá. A liberalizmus egy individualista ideológia. Emiatt helyesen: nem nem liberális, hanem nem progresszív. Ez viszont igaz.

nu pagagyí 2020.03.15. 11:49:58

A magyar polgárosodás legfőbb kerékkötője a gondoskodó állam iránti vágy. Nálunk igenis Hayek kellett volna a rendszerváltás után legalább 30 évre, hogy mindenki szembesüljön azzal, hogy senki nem mondja meg mit tegyen, sorsa és boldogulása önmagártól függ, rossz döntései következményeit nem háríthatja át másra, a jó döntések gyümölcseit pedig nem lopja el az állam.
Az állam persze nem vonulhat ki teljesen az emberek életéből, de feladata az esélynyújtás (mindenkinek járó kiváló oktatás), az alapvető biztonság garantálása (kielégítő társadalombiztosítás, törvényesség) biztosítása és verseny (nem csak gazdasági) tisztaságának garantálása, például a versenytorzító monopóliumok és a korrupció elleni fellépéssel.

A polgárosodás sajnos ismét elmaradt, jelenleg a Kádár-rendszer igazságtalanabb formájánál tartunk, állami csecset szopó álpolgárokkal és a hatalom által semmibe vett néppel. A szuverén ember üldözött lett, életterét beszűkítették.
süti beállítások módosítása