A 21. században bátran kijelenthetjük, hogy az információ birtoklása olyan hatalom, amelynek megszerzéséért egyesek akár illegális eszközökhöz is nyúlnak. Sok országban, köztük Magyarországon is van azonban egy olyan módszer, ami beférkőzte magát a hétköznapjainkba, a közösségi oldalainkra. A „fake news” mára olyan fogalommá lett, amivel mindennap találkozhatunk, a hírekről pedig nem tudva, mi igaz és mi nem. Vagy éppen ez volna a cél?

A fake news félrevezető, megtévesztő, a valósággal egyáltalán nem, vagy csak részben megegyező hír, információ. Ezeket főként a közösségi oldalakon lehet megtalálni, vagy olyan weboldalakon, ahol szinte kizárólag álhíreket tesznek közzé. Ezeket a híreket legkönnyebben úgy ismerjük fel, ha például túlságosan hatásvadásznak találjuk az adott cikk címét vagy, ha a portál neve hasonlít egy valódi oldal nevéhez, esetleg igénytelenül megírt szöveggel találkozunk benne, tele elgépelésekkel, illetve a cikk kelte és a szerző sincs megjelölvel.

A kifejezés akkor kapott igazán nagy figyelmet, amikor Donald Trump, az USA elnöke 2018. január 17-én kihirdette a „Fake News Díj” nyerteseit. Ennek előzménye volt egy, az elnök által kiírt poszt a Republikánus Párt Twitter-oldalára, ahol úgy fogalmazott: rendezni kéne egy versenyt, hogy melyik híroldal a legtisztességtelenebb és legkorruptabb, ha az elnökkel kapcsolatos hírek közvetítéséről van szó. Az, hogy ténylegesen meg fog jelölni portálokat és nyertest is hirdet, akkor vált egyértelművé, amikor december végén a támogatóinak köremailt küldött, amiben arra kérte őket, hogy rangsorolják a jelölteket aszerint, hogy melyiket találják hamisnak, hamisabbnak vagy a leghamisabbnak (fake, faker, fakest). Ennek eredményeként győztesnek hirdetett 10 cikket 6 hírportáltól, valamint egy olyan hírt, ami függetlenül a forrástól, több helyen is megjelent: a 2016-os választást Trump orosz befolyással nyerte meg. Erről úgy nyilatkozott: „valószínűleg a legnagyobb hoax”.

Mi a célja a félreinformálásnak?

A központilag szervezett álhír terjesztés alapkoncepciója az, hogy megingassa az állampolgárok bizalmát a médiában:

„… előszőr maguk terjesztik az álhíreket, majd azt állítják, minden hír álhír, végül pedig azt, hogy csak az ő cirkuszuk tekintendő valósnak.”

-Timothy Snyder: A szabadság felszámolása-

Amennyiben nem politikai természetű álhírterjesztésről beszélünk, úgy egyszerűen kattintásvadászatról van szó. Ezek a „hírportálok” kattintásszám után kapják a hirdetési bevételeiket, így érdekük az, hogy hatásvadász címek és képek segítségével rávegyenek arra, hogy megnyissák a felületet.

Fake news a szakértők szemében

Az Oxfordi Egyetem megbízásából készült kutatás 70 országban talált bizonyítékot politikai természetű médiamanipulációra. A jelenség növekvő tendenciát mutat. A 2019-es jelentés kimondja, hogy 150%-kal növekedett 2017 óta azon országok száma, amelyek szervezetten manipulálták a közösségi oldalakat, felhasználva ezt a politikai céljaik elérésére.

A tanulmány úgy fogalmaz, három esetben alkalmaznak az egyes országok központilag szervezett álhír terjesztést: az alapvető emberi jogok korlátozására, az ellenzék ellehetetlenítésére és az eltérő politikai vélemények teljes kizárására. Ezeket központilag finanszírozott kiberhadseregekkel oldják meg. A kivitelezés kétféle lehet: akadnak felbérelt alkalmazottak, akik álprofillal felveszik a kapcsolatot emberekkel, és a személyes meggyőzés erejével terjesztik az álhíreket, míg más esetekben kiépített számítógép-hálózatokhoz nyúlnak, amik segítségével akár több ezer profilt is létre tudnak hozni, és parancsokkal irányítani a tevékenységüket.

Hazai helyzet

A kutatás szerint Magyarországon a politikai töltetű álhírek főként a Facebookon terjednek. Ezen felül azt is vizsgálták, hogy kik terjesztik ezeket az álhíreket. Ez alapján találtak bizonyítékokat világszerte kormányok által megbízottakra, politikusok és pártok által megbízottakra, magánvállalkozókra, illetve influenszerekre és egyéb internethasználókra, akiknek van lehetőségük ilyen tartalmakat gyártani. Magyarországon ezek közül csak a kormány által megbízott politikai álhír terjesztőkre találtak bizonyítékokat. A kutatás azonban hozzáteszi, nehéz megbecsülni pontosan hányan foglalkoznak egyénileg álhírterjesztéssel, így ez a statisztika nem fedi le pontosan a valóságot. Több ország esetében számos olyan szervezetről tettek említést, amelyek központilag foglalkoznak ezzel, Magyarországon egy esetben találtak csupán bizonyítékot, ami azonban a kutatásban nincs feltüntetve.

Álhír a koronavírus-járvány idején

Amióta hazánkban megjelent a vírus, számos információ kering róla az interneten. Arról, hogyan kezeljük, milyen lehetséges ellenszerei vannak, honnan indult és mi lesz a vége. Azonban maguk a szakértők sem tudnak ezekre a kérdésekre biztos választ adni. Csupán azt lehet tudni, hogy ez a járvány megint csak kiváló alkalmat nyújt a csalóknak és álhírterjesztőknek.

A Kiberbűnözés Elleni Főosztály nem régiben több nyomozást is indított ismeretlen tettes ellen, akik különböző weboldalakon valótlan állításokat jelentettek meg a vírussal kapcsolatban, például ilyeneket:

„…több fővárosi pályaudvaron is emberek estek össze, és haltak meg a fertőzés következtében.”

Több olyan kezdeményezés is indult, aminek keretein belül az internethasználóknak megtanítják hogyan lehet felismerni ezeket a hamis hírportálokat. Többek között a Political Capital is készített egy olyan tesztet, amivel megnézhetjük mennyire vagyunk résen, ha álhírről van szó.

A Political Capital nemrégiben elemzést is közzétett a Euronews kérésére, 19 álhír terjesztő portált vizsgáltak márciusban. Ez idő alatt többszörösére nőtt a vírussal kapcsolatos hírek megjelenése. A kutatás során az alábbi megállapításokat tették:

• A vírussal kapcsolatos adatokat többnyire pontosan közlik.
• Vannak olyan esetek, amikor féligazságokat közölnek, politikai elfogultságukból adódóan.
• Bizonyos esetekben teljesen hamis állításokat tettek közzé.

A kutatásból az is kiderült, mik azok a fő témák, amik mentén előfordul félrevezetés: főként a migráció veszélye, az EU válságkezelése vagy a magyar kormány külső támadása.

Ebben a gondterhes időszakban egyáltalán nem meglepő ha az emberek fogékonyabbak az álhírekre, azonban ilyenkor pláne rendkívül fontos, hogy észrevegyük, ha félreinformálnak bennünket.

Bódis Zsófia