Az, hogy a politikában érdekérvényesítés történik, nem meglepő kijelentés. Az emiatt történő befolyásgyakorlás szintén nem ad különösebb megdöbbenésre okot. Ugyanakkor ki hinné, hogy mindez szabályos keretek között is történhet? Az alábbiakban a gerrymanderinget, vagyis a választókerület-manipulációt mutatjuk be.
A gerrymandering fogalom takarja azt a jelenséget, amikor a választókerületek határait úgy rajzolják át, hogy az valamelyik félnek előnyös legyen a választások során. Ezzel a lehetőséggel az aktuálisan hivatalban lévők szoktak élni, hiszen biztosíthatják vele pozíciójukat.
A 19. századból ered
A gerrymandering nem mai vívmány, az amerikai politikusok már több, mint kétszáz éve is átrajzolták a körzetek határait. Az első eset 1810-ben történt, amikor Massachusetts állam északi részén egy szalamandraforma rajzolódott ki, miután Elbridge Gerry kormányzó új körzethatárokat vont, hogy a föderalistákat gyengítse. Ebből politikai karikatúra is született – ez látható a fenti ábrán –, aminek eredményeképp a szalamandra (salamander) szót és Gerry nevét összekötötték, így képezve a gerrymander, majd a gerrymandering kifejezést.
A módszer természetesen nemcsak a kormánypártok helyzetének erősítésére, illetve ellenfeleik gyengítésére alkalmas. Közép-Európában jelentős hagyománya van az etnikai alapú gerrymanderingnek. Ennek hatására a különböző nemzetiségek, vallási és nyelvi csoportok kerülnek kedvezőtlenebb helyzetbe. Példának tekinthetjük erre Szlovákia déli részét, ahol a magyarlakta területen is – a meghúzott határok miatt – szlováktöbbségű körzetek vannak.
A manipuláció lehetőségét több országban próbálják elkerülni. Az Egyesült Királyságban például a választókerületek határait egy független szervezet, a Határbizottság húzza meg. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a megválasztott politikusok jogosultak a kijelölésre.
A Washington Post összefoglaló ábrája remekül szemlélteti, hogy a határok megfelelő kialakításával a kisebbségben lévő párt is arathat győzelmet. Látjuk, hogy a példa ötven fővel számol, aminek 60 százaléka kék (demokrata), 40 százaléka pedig piros (republikánus). Öt választókerületre kell felosztani az ötven szavazót, úgy, hogy minden körzetbe tíz jusson. Három különböző módszer látunk, és mindegyik esetben más eredményt kapunk.
Az első verzióban három kéktöbbségű és két pirostöbbségű kerület jön létre, összességében a kék párt nyer. Ezzel tökéletesen reprezentáljuk legjobban az ötven főt. A második – nem egyenlő – felosztásnál már vegyesen vannak a kékek és a pirosak. Mindegyik kerületben a kékek kerülnek többségbe, így övék a maximális győzelem.
Legérdekesebb a harmadik eset, itt láthatjuk legjobban a gerrymandering hatását. Az ötven fő nem egyenlően és nem is mindenhol vegyesen osztódik szét. Két kerületben a kék, háromban pedig a piros párt képviselői kerülnek többségbe, így ebben az esetben a pirosak nyernek több mandátumot, pedig a választópolgárok mindössze 40 százaléka támogatja őket.
Habár lényegesen kevesebbszer, de akadnak pozitív esetei a gerrymanderingnek. Egy kaliforniai kongresszusi választókerületet például úgy rajzoltak át, hogy a parton élők érdekképviselete is biztosított legyen.
A bíróságok kimaradnak belőle
Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tavaly júniusban lényegében biztosította a politikusok kénye-kedve szerinti gerrymanderinget: mivel nem jogi, hanem politikai kérdésről van szó, ezért a szövetségi bíróságoknak ki kell maradniuk a manipuláció keltette konfliktusokból. Ezentúl tulajdonképpen gond nélkül kialakulhat olyan helyzet, hogy egy párt kifejezetten a saját érdekében módosítja a választókörzetek határait.
A döntést természetesen nem egyhangúlag hozták meg, az ellentét a konzervatív többség és a liberális bírók között igen kiélezett volt, öt-négy arányban fogadták el végül a rendelkezést. „Ahogyan azt korábban annyi bíró hangsúlyozta, a gerrymandering a szó legszorosabb értelmében antidemokratikus” – nyilatkozta Elena Kagan, a tiltakozó bírók egyike. Külön kiemelte a szabad és egyenlő választások fontosságát, utalva arra, hogy ezek az elvek mostantól sérülnek.
Ugyanakkor a főbíró John G. Roberts szerint a rendelet nem teszi automatikusan lehetővé politikai helyzetkihasználást. „A döntésünk nem jelenti a pártalapú gerrymandering jóváhagyását” – mondta.
A magyar választókerületek
Hazánkban 2011-ben jelentősen átalakult a választási rendszer. Az új országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény az ország területét 106 egyéni választókerületre osztotta fel. Ezekre vonatkozóan szabályok is születtek. A korábban önálló körzettel bíró nagyvárosi kerületeket úgy változtatták meg, hogy hozzájuk csatolták a körülöttük elhelyezkedő, főleg kisvárosokat, falvakat tartalmazó, vidéki vonzáskörzetüket is. Később, amikor a gyakorlatban megmutatkozott ennek a hatása, a döntést számos kritika érte, mondván, ez a kisebb településeken magasabb támogatottsággal rendelkező kormánypártoknak kedvez, ezzel ellensúlyozzák, hogy a nagyvárosokban szerényebb népszerűségnek örvendenek. További szabály, hogy a választókerületek határai nem léphetik át a megyehatárokat, sem a főváros határát. Összefüggő területet kell, hogy alkossanak, illetve a választásra jogosultak számának megközelítőleg – 15 százalékos hibahatárral – azonosnak kell lennie. Egy választókerületbe átlagosan kb. 93 ezer fő tartozik.
Klein Adrienn
