A koronavírus-járvány okozta válsághelyzetben világszerte a politikai közbeszéd frontvonalába került az alapjövedelem kérdése. Számos közgazdász, politikus, de még Ferenc pápa is úgy érzi, eljött az idő, be kell vezetni. Az intézkedés támogatói általában egészen addig egyetértenek, amíg a részletekről nem esik szó. Szerintük az alapjövedelem a társadalom legtöbb tagjának nagy segítséget jelentene, a javaslat ellenzői viszont úgy vélik, a legfontosabb problémákra nem nyújt megoldást, csupán tünetkezelésre alkalmas. Körbejárjuk, miért érdemes bevezetni, mi szól ellene, mik a politikai és a gazdasági érvek, valamint mi a realitása hazánkban és a világban.

Hosszú évtizedek óta kutatott téma, hogy az állam hogyan biztosíthatja a polgárok megélhetését, azaz: senki ne maradjon pénz nélkül, ne kerüljön az utcára. Az alapjövedelem gyakori, ám mindmáig sokkal inkább elméleti válasz erre a problémára, hiszen a gyakorlatban csak kísérleti jelleggel, időkorláttal vagy egy csoport – például Finnországban 2017 és 2018 között kétezer munkanélküli kapott havonta 560 eurót mindenféle kötöttség nélkül – részére vezették be. A klasszikus és a fogalomból következő, a köztudatban is elterjedt formája a feltétel nélküli alapjövedelem (unconditional/universal basic income), amely azt jelenti, hogy társadalmi és vagyoni helyzettől függetlenül havonta egy bizonyos összeg jár minden állampolgárnak – a 18 éven aluliak és a felnőttek viszonylatában természetesen a legtöbb tervezet különbséget tesz. Ezzel a verzióval foglalkozunk most mi is.

Tényleg segítene?

Az alapjövedelem esetében mindig fontos kérdés, hogy mi a cél, mi a politikai akarat. A javaslat legkérlelhetetlenebb pártolói is elismerik: az alapjövedelem nem csodaszer, nem tudja megoldani az összes problémát. Sokszor elhangzik, hogy a szegénység csökkentésére és a szociális védőháló színvonalának növelésére jó az eszköz. Az emberek anyagi helyzetén értelemszerűen segítene, hiszen több pénzhez jutnának havonta – ez a legszegényebbek esetében lehet számottevő –, ugyanakkor a szegények társadalmi leszakadásán, a hozzáférési lehetőségein, az oktatásuk minőségén mit sem javítana. Így az állami ráfordítás megtörténne ugyan, ám nem a hosszú távú fejlődés, hanem az akut problémaorvoslás céljából.

Egyébként ahhoz, hogy a szegény emberek értelmezhető mennyiségű havi állami juttatásban részesüljenek, ami védi őket az utcára kerüléstől és a szociális ellátórendszerből való kieséstől, nem lenne szükség az alapjövedelem bevezetésére, sokkal inkább a segélyezésre, a munkahelyvédelem minőségi és praktikus kivitelezésére. Tény, hogy jelenleg számos esetben a segítség nem jut el a rászoruló személyekhez, az alapjövedelem pedig jobb eséllyel érne el a célcsoporthoz, de kérdés, hogy érdemes-e az ország leggazdagabb embereinek is havonta állami jövedelmet adni azért, hogy a szegénység helyzete javuljon. Bizonyára akad olcsóbb módszer.

Az alapjövedelmet támogató érvek között rendre előkerül a javaslat redisztribúciós hatása, azaz az állami újraelosztás megvalósulása. Belátható, hogy bizonyos mértékű átcsoportosítás – a gazdagoktól a szegények felé – megtörténne a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével, hiszen a szegénységben élők valamivel jobb anyagi helyzetbe kerülnének, mint korábban voltak, viszont a redisztribúció egyéb formái talán hatékonyabbak lehetnek, ilyen például a progresszív adórendszer és a feljebb említett megfelelő színvonalú állami támogatás a rászorulók részére.

Amit az eddigi alapjövedelem-tervezetekből tudunk, az az, hogy kiváltaná az adott ország különböző segélyrendszereit, az egyes rászorultsági alapon járó támogatásokat, és a helyébe az egyszerű feltétel nélküli alapjövedelmet állítaná, mint megoldást. Annyi biztos, hogy nagyon drága lenne a komplett ellátórendszer átalakítása, cserébe jelentős bürokráciacsökkentéssel járna a változtatás. Ekkora mértékű átszervezésre egyelőre nem láttunk példát, így azt nehéz megjósolni, hogy mivel járna pontosan.

Ingyen pénz? Miért ne?

Szinte költői a kérdés: akarnak-e az emberek havonta pénzt kapni az államtól mindenféle elvárás, kötöttség és feltétel nélkül. A nagy többség rávágná: persze! A Republikon Intézet 2016-ban közvélemény-kutatást végzett az alapjövedelemről, amely azt az eredményt hozta, hogy a magyarok 76 százaléka támogatná a bevezetését. Érdekesség, hogy Svájcban ugyanebben az évben népszavazást tartottak a kérdésről, de ott a voksolók éppen 76 százaléka ellenezte a javaslatot.

Az alapjövedelem ritkán merült fel kormányzati szinten komolyan eddig a világon – természetesen akadnak kivételek, mint például a spanyol kormány, amely áprilisban bejelentette, hogy bevezetné a feltétel nélküli alapjövedelmet. Könnyen magyarázható, hogy az ország vezetése miért ódzkodik tőle, hiszen a kormánynak általában nem célja a saját maga által felépített rend megváltoztatása és egyébként is kockázatos az intézkedés. Az egyesek által populistának bélyegzett politika jobban fekszik egy ellenzéki pártnak, mert a széles körben támogatott és üdvözölt tervezetből csupán a pozitív része érinti, hiszen pénzt ajánl. A kormányoknak meg kell küzdeni azzal, hogy visszautasítsák a javaslatot, ha pedig mégis kipróbálják a modellt – kis területeken, óvatosan, kísérleti jelleggel –, akkor a saját bőrüket viszik vásárra, hiszen minden rizikót ők vállalnak. Az alapjövedelmet nem véletlenül nem vezették be még sehol a klasszikus formájában, mindössze kísérletek zajlottak, mivel ha egy kormány bevezeti, majd később meggondolja magát, és visszavonja az emberektől a havi fix, államtól kapott pénzt, az felérhet a politikai öngyilkossággal.

Megéri, nem éri?

A feltétel nélküli alapjövedelem gazdasági megvalósítása kapcsán a döntéshozóknak két nagyon fontos tényezőre kell figyelniük: a költségekre és a hatékonyságra, azaz mennyibe kerülne a megvalósítás, illetve jobb elosztáshoz vezet-e, mint a leváltott szociális ellátórendszer.

Fontos leszögezni, hogy az alapjövedelem esetleges bevezetésének gazdasági következményeiről nehéz biztosat mondani, mivel a legtöbb kutatásra jut egy másik, amely ugyanarra a kérdésre éppen ellentétes választ ad, mint a párja. Ennek számos oka lehet: különböző gazdasági modellt használnak a szerzők számításaik során, másfajta maga az alapjövedelem vagy a finanszírozási mód, amivel dolgoznak, esetleg más adottságú, hátterű országban történnek a kísérletek. Ezért amikor össze akarjuk hasonlítani az egyes eredményeket, óvatosan kell eljárnunk, mivel két kísérlet lebonyolítása és elemzése teljesen eltérhet egymástól, így aztán olyan, mintha az almát szeretnénk a körtével összevetni. Tovább nehezíti az előrejelzést, hogy igazán hosszú távú hatásokat rövid távú kísérletekkel meglehetősen nehéz vizsgálni, ugyanis egy ilyen „próba” igencsak költséges lenne, és nem is érintené az egész társadalmat, csak egy réteget, csoportot, amely felveti azt a problémát, hogy vajon mennyire igaz az eredmény „kinagyítva” is a gazdaság és a társadalom egészére.

Mik a főbb szempontok?

Tele vagyunk tehát ellentmondásos eredményekkel. De lássunk párat a fő vitapontokból az alapjövedelem gazdasági következményeit illetően!

Központi kérdés, hogy vajon milyen hatással lenne az alapjövedelem bevezetése a munkavállalásra. Az egyik oldal azt állítja, hogy kevésbé dolgoznának az emberek, hiszen kvázi ingyen pénzt kapnának, ami helyettesítené a munkájukból származó pénz egy részét, ezért nem is kéne annyit gürizniük. Ugyanakkor a másik oldal szerint éppen, hogy ösztönözné a munkavállalást, hiszen ellentétben a munkanélküli segéllyel vagy az álláskeresési járadékkal, az alapjövedelemtől nem esik el az, aki állást szerez, ezért bátrabban és gyorsabban vállalnának munkát az emberek. Az alapjövedelem pártolói szerint ajánlatuk a nők helyzetén is segítene, ugyanis az itthon sokszor láthatatlan munkának nevezett, jellemzően általuk végzett fizetetlen házimunkáért gyakorlatilag pénzt kapnának. Az érme másik oldala viszont az, hogy ez talán pont, hogy rögzítené a nők tradicionális szerepét, inkább otthon maradnának és nem lépnének a munkaerőpiacra.

Forrás: PointOfView.net

Hasonlóan ellentétes vélekedések övezik az alapjövedelem GDP-re és szegénységre gyakorolt hatásait illetően. A Roosevelt Institute kutatói szerint az alapjövedelem bevezetésével elérhető lenne a jelenleginél gyorsabb gazdasági növekedés, míg az IMF 2017-es tanulmánya alapján nem lenne számottevő az erre gyakorolt hatás. Itt már azonban képbe kerül a korábban említett probléma, miszerint más feltételezésekből indulnak ki a kutatók, eltérő modelleket alkalmazva.

A szegénységre gyakorolt hatások kapcsán is meglehetősen ellentmondásos képet láthatunk, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet összegzése szerint ugyanis a legszegényebbeken segíthetne egy feltétel nélküli rendszeres pénzösszeg, viszont abban az esetben, ha a meglévő ellátórendszert leváltva, annak költségvetéséből szeretnénk alapjövedelmet biztosítani, összességében ronthatjuk is a szegények helyzetét, mivel egyénenként átlagosan kevesebb pénzbeli segítség jut nekik, mintha rászorultsági alapon működne a rendszer.

Mennyi az annyi?

Eddig az alapjövedelem koncepciójának lehetséges gazdasági következményeiről beszéltünk, azonban a megvalósítás tekintetében a politikai realitás mellett a legfontosabb szempont az, hogy mennyibe kerülne egy ilyen reform végrehajtása. Ez természetesen attól függ, hogy milyen típusú alapjövedelmet szeretnénk bevezetni. A költségek meghatározásakor a két legfontosabb elem az, hogy miből és hogyan finanszíroznánk, illetve kik és mekkora összeget kapnának. Ha túl alacsonyan határozzuk meg az alapjövedelem összegét, felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is akarjuk felváltani a meglévő rendszert. A túl magas összeg viszont kivitelezhetetlenné válhat. A lényeges kérdés, hogy adóemelésből, más területekről való átcsoportosítással vagy kölcsönökből szeretnénk fedezni a költségeket?

Abban talán felfedezhető némi konszenzus a téma szakértői között, hogy a háztartásokat terhelő adók megemelése nem a legjobb módja az alapjövedelem bevezetésének, mivel ekkor egyrészt pénzt adunk nekik, másrészről viszont pénzt veszünk el tőlük, a két ellentétes hatás pedig kiüti egymást. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet már említett 2018-as elemzésében az adott ország szegénységi küszöbének függvényében határozták meg a hipotetikus alapjövedelem összegét. Ezek szerint, ha minden magyar állampolgár a szegénységi küszöbnek megfelelő összegű alapjövedelemhez jutna, az a magyar GDP 25,8 százalékába kerülne. Sok másik országra vetítve is elvégezték a vizsgálatot, és ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a magas és közepes jövedelmű országoknak saját GDP-jük 20-30 százalékába kerülne a szegénységi küszöbbel egyenlő, minden állampolgárnak járó feltétel nélküli alapjövedelem. Más a helyzet a szegény országok esetében, ahol egy ilyen reform költsége több, mint a GDP fele lenne, a legszegényebb országokban meg akár a 100 százalékot is meghaladhatná. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bevezetés egy magas vagy közepes jövedelmű országnak is hatalmas kihívás lenne, az alacsony jövedelmű országokban pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen.

Vagy mégsem? A teljes képhez hozzátartozik, hogy az alapjövedelem bevezetése ezekben a szegény országokban a világ GDP-jének 0,68 százalékába kerülne összesen, ami ránézésre nem tűnik megvalósíthatatlannak. Ehhez persze országokon átívelő politikai akaratra és együttműködésre lenne szükség – mindenki döntse el maga, hogy ennek mennyi realitása van…

A szegény ország–gazdag ország törésvonal mentén érdemes megjegyezni, hogy egy szegényebb országban nagyobb hatást érhet el bármekkora pénztámogatás, hiszen minél szegényebb valaki, annál többet segít neki a plusz jövedelem. A Public Services International által megjelentetett tanulmány is alátámasztja, hogy a szegényebb országokban, ahol gyenge a szociális védőháló, nagyobb valószínűséggel jár pozitív hatásokkal az ilyen kísérlet, mint a fejlett jóléti államokban.

Forrás: UCR Today

Koronavírus és az alapjövedelem

Az alapjövedelem azért a járvány kapcsán kapott számottevő figyelmet, mert a válsághelyzet következtében rengeteg ember veszíti el a munkáját, erre pedig az államnak reagálnia kell. A hirtelen megugró munkanélküliségre nincs felkészülve az állam, a társadalomnak pedig nincsenek olyan tartalékai, hogy át tudja vészelni a várhatóan évekig húzódó válságot. A fejlett országok jelentős része egyelőre bérkiegészítéssel, illetve adókedvezményekkel igyekszik enyhíteni az emberekre zuhanó terheket.

A már korábban említett spanyol javaslat mellett természetesen más országokban is felmerült az alapjövedelem gondolata a krízishelyzet kapcsán. A magyarországi ellenzék kiállt a Párbeszéd válságkezelő kezdeményezése mellett, miszerint az állam egészítse ki minden magyar ember jövedelmét (bérét, nyugdíját, stb.) 100 ezer forintra, a gyerekek után pedig további 50 ezer forint járna havonta. Fontos hangsúlyozni, hogy a nyilvánosságban sokszor alapjövedelemként emlegetett javaslat, nem a feltétel nélküli alapjövedelem, hiszen számos feltételhez kötött. A jövedelem-kiegészítés három hónapig illetné a rászoruló állampolgárokat

Összességében elmondható, hogy az alapjövedelmet sokszor csupán – az egyébként nagyon fontos – morális szempontból ítélik meg az emberek, mégsem lehet megspórolni a politikai és gazdasági tényezők figyelembevételét, amelyek megvitatása szintén küzdelmes feladat, hiszen rengeteg részletre kell figyelni. Az alapjövedelem talán sosem volt ennyire aktuális kérdés. Biztosat nem állíthatunk róla, néhány hosszabb kísérlet vagy tényleges alkalmazást követően garantáltan okosabbak leszünk.

Bruckner Máté és Gombás Dániel

Borítókép forrása: Democracy in Europe Movement 2025