Demokrata hoax vagy világjárvány? Donald Trump hosszú utat járt be a koronavírus kapcsán: a tőle megszokott szkepticizmustól egészen a háborús retorikáig jutott. Az amerikai elnök alig hét hónappal a választás előtt pályafutása legnehezebb kihívásával került szembe, lássuk, hogyan kezeli az elsőszámú nagyhatalom vezetője a krízist!
Ti a rosszak, mi a jók!
Ahogy közeleg a november 3-ai választás, Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke egyre többet foglalkozik a Demokrata Párttal, így nem meglepő, hogy a negatív eseményeket a rivális nyakába szeretné varrni. A koronavírus-járvány kapcsán sem tett másképp:
„Először azzal támadtak, hogy Oroszország, Oroszország, Oroszország, nem igazán jött be. Aztán megpróbáltak megfogni az impeachmenttel. Most ez a legújabb hoax" – mondta az elnök február 28-án dél-karolinai a kampányeseményén.
Trump kezdetben kétkedve fogadta a járvány hírét, nem vette komolyan, álhírnek, „kacsának” nevezte. Úgy vélte, a demokraták és a hozzájuk köthető sajtóorgánumok hisztériáznak, átpolitizálják a kérdést – korántsem akkora a veszély, mint mondják. Beszédét kiszólásokkal tarkítva pedig tovább igyekezte hitelteleníteni a Demokrata Pártot: „még a szavazataikat sem tudták összeszámolni Iowában”. Fontos körülmény, hogy az elnök éppen egy nappal a dél-karolinai demokrata előválasztások előtt tartotta idézett beszédét az állambéli North Charlestonban.
Azonban meglepő módon a kampányesemény második felére retorikája megváltozott, és arról értekezett, hogy a Fehér Házban víruskezelő egységet hoztak létre, illetve 2,5 milliárd dollárt szán a kormány a járvány megállítására. Hozzátette, a jelen helyzet is bizonyítja, mennyire káros a demokraták szabad mozgást biztosító világképe, hiszen éppen a járvány gyors terjedése mutatja meg, milyen következményekkel jár a kontrollálatlan migráció.
Egyre szigorúbb intézkedések
Trump úgy érezhette, kommunikációs sikert aratott és nyeregben van, hiszen elmondta, hogy a demokraták folyamatosan revolverezik őt, ám sosem sikerül találatot bevinniük. Szóba hozta a bevándorlás kérdését a járvány kapcsán, ami a 2016-os kampányban a republikánus elnök egyik legsikeresebb témája volt. Mindezek mellett kijelentette, hogy természetesen kézben tartják az ügyet, már jóval hamarabb tudtak a koronavírusról, mint bárki.
Ám beütött a krach.
Két nappal később, március elsején meghalt az első amerikai koronavírussal fertőzött beteg, a járvány pedig elindult az útján. Ennek hatására beutazási korlátozásokat vezettek be a Kínából és Iránból érkezőkkel szemben, továbbá nem javasolták a Dél-Koreába és Olaszországba utazást. Nem sokkal később, amikor már néhány áldozata volt Amerikában a koronavírusnak, Donald Trump felajánlotta negyedéves fizetését – 100 ezer dollárt – a járvány elleni harcra.
A demokratákról szóló blokkok háttérbe kerültek az elnök sajtótájékoztatóin, beszédeiben a koronavírus kapcsán. Sokkal inkább tematizálta az amerikai közéletet, hogy Trumpnál is felmerült a fertőzés veszélye, mivel részt vett egy konferencián, amelyen egy később regisztrált beteg is jelen volt. Sőt Amerika első embere nem érte be azzal, hogy beszédet mondott, szereplése végén a nemzeti zászlót ölelgette és meg is csókolta – véleményés, hogy ez mennyire volt higiénikus.
Forrás: CBS News
Az elnöktől ezután megkérdezték, nem fél-e attól, hogy elkaphatta a konferencián a vírust. Annyival intézte el: „egyáltalán nem aggódom, jó munkát végeztünk”, így a további kampányeseményeket sem mondták le. (Egyébként az elnök tesztje negatív lett). Másképp gondolkozott azonban Trump frissen kinevezett kabinetfőnöke, Mark Meadows, aki önkéntes karanténba vonult, de ez sem hatotta meg a republikánus vezetőt.
A korábbi beutazási tilalmat kiterjesztették egész Európára – ennek értelmében március 12-től számított 30 napig (azaz április 11-ig) egyetlen Európából érkező nem amerikai állampolgár sem teheti be a lábát az országba. Az ezt követő napokban felgyorsultak az események: Trump szükségállapotot hirdetett. Elrendelte, hogy minden arra jogosult – az kap, akinek az egyéni éves jövedelme nem éri el a 99 ezer dollárt, illetve családi jövedelme az évi 198 ezer dollárt – 1200 dolláros csekket kapjon az államtól, illetve a munkabérek után fizetendő és a társasági adót is elengedi. Továbbá az 1950-es védelmi termelési törvényt is életbe léptette, miszerint a magáncégek is az államnak kötelesek termelni adott esetben.
A sokszor népszerű intézkedések mellett viszont egy ügybe csúnyán beleszaladt Trump. Kiderült ugyanis, hogy az elnök jelentős összeget ajánlott egy németországi cégnek azért, hogy az Egyesült Államok részére exkluzív vakcinákat gyártson. A vállalat tagadta a vádakat, az elnökre viszont ráégett az eset.
Trump New Yorkot már katasztrófa által sújtott területté nyilvánította, mivel ott 6 ezerrel több fertőzött van, mint bármelyik másik államban. A legfrissebb adatok szerint országszerte 44 ezernél is több regisztrált beteg van és meghaladta az ötszázat a halálos áldozatok száma.
Kína a hibás
Az amerikai kormánynak az utóbbi időben sem volt felhőtlen a kapcsolata Kínával, a koronavírus elterjedése óta pedig ez hatványozottan igaz. Kezdődött azzal, hogy március 11-én Robert O’Brien nemzetbiztonsági tanácsadó azt nyilatkozta, hogy „A kínai kormány titkolózása miatt két hónapot elvesztegetett a világ az új típusú koronavírus-fertőzés elleni küzdelemben.” Erre jócskán rálicitálva Donald Trump, elszólásnak nem nevezhető módon, következetesen „Kínavírusként” vagy „kínai vírusként” hivatkozott a koronavírusra. A Washington Post fotója alapján az elnök megírt beszédében még koronavírus szerepelt, de tollal áthúzták, és javították kínai vírusra.
Forrás: Guardian
A kifürkészhetetlen
Donald Trump nagyon sűrűn megnyilvánul a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, ezek a szereplései pedig tartalmilag és retorikailag közel sem egységesek. A hangnem határozottan megváltozott a február 28-ai dél-karolinai kampányesemény óta, például március 12-én már valósnak nevezte a járványt, és azt mondta: „a többi országhoz képest nagyon jól állunk”. Ennek valamelyest már ellentmondva három nappal később odáig jutott, hogy „nagyon fertőző vírusról van szó, mi is tanulunk más országok tapasztalataiból”.
Március 17-én azonban ismét a magabiztosabb énjét vette elő az elnök, és azt állította:
„Ez egy világjárvány. Hamarabb éreztem, hogy ez egy világjárvány, minthogy annak nevezték volna."
Annak fényében meglehetősen érdekes a kijelentés, hogy alig két és fél héttel korábban még demokrata hoaxnak, álhírnek tartotta a vírust. Az amerikai elnök támogatói természetesen érvelhetnek azzal, hogy változott Trump álláspontja, illetve a demokraták csak a pánikot keltik, a kormány viszont megoldja a problémát. Az elnök kritikusai azonban szervezetlenséget és káosz látnak a változatos nyilatkozatok mögé, bár annyit elismernek, Trump most már komolyan veszi a helyzetet.
A cikázó üzenetek egy valamiben viszont egyeznek. Néha több, máskor kevesebb sikerrel Trump az elmúlt hetekben azt kommunikálja az emberek felé, hogy a probléma valós, de a kabinet kézben tartja az ügyet. Kérdés, hogy ez mennyire győzi meg a választókat – a kutatások szerint az emberek 42 százaléka bízik csak Trumpban járványügyben.
Az utóbbi napokban jól látható, hogy az amerikai elnök előhúzta a háborús retorikát. Háborúként fogja fel a helyzetet, amelyben az ellenség a koronavírus, majd hozzátette:
„Ez egy háború, különbözik az eddigiektől, de háború. Én pedig egy háborús elnök vagyok” – utalt arra Trump, hogy fekszenek neki a feszült helyzetetek.
A már említett november 3-ai elnökválasztás kulcskérdése lehet, hogyan tud kijönni a válságból Amerika. A választóinak azt ígérte, győzelemre viszi az országot ebben a küzdelemben, tehát mindent el kell követnie, hogy megítélésén ne essen csorba.
Bruckner Máté
